Falusi ház

 

...A gyerekkorom, hol
Valószerűtlenül szép,
Nyugodt volt minden.
Mindennek sorja volt,
Munkának, pihenésnek,
Ahogy nagyanyám a
Kispadra ülve dolgos
Kezét az ölébe tette...
A köszöntést szépen
Elfogadta, büszkén
Nézett szembe, soha
Nem lesütve, pedig
Nem volt harminc,
Mikor öt gyerekkel
Özvegyen maradt...
Nem volt véletlen
A „Sinkáné asszony”,
Mert ezt kiérdemelni
Egy életet tett oda.
Benne folt nem volt,
Csak munka, nevelés,
Istenfélelem, mese
Az unokának – nekem.
Ezért tudok írni,
Látod, Esztike!
Sok rózsás, színes
Mesédet most adom
Vissza és de szívesen
Borítanám mindet
Kötődnek ölibe...

(özv. Sinka Lajosné, Tatár Eszter)
1900 - 1972