Értetlenül

 

Beleestem a képtelen helyzetbe,
Mint szerencsétlen légy a mézbe.
Nincs hibás, de van hunyó, s ezt
A keserves bújócskát játszani, én
Valószínűleg – nem vagyok
hajlandó...
Másé a nappalod, másé a keserves
Munkád – holott hozzá a biztatást
Egyáltalán nem adják, én mellék
Vagyok egy nagy szerződésben, mely
Odabiggyesztve, csak úgy létezik,
Éppen...
„ Két év előtt még semmi baj nem volt”
Ezt a kulcsot kaptam, s vele egy olyan
Összedobált, rendetlen raktárt nyitottam,
Hol még remény sincsen arra, hogy
Egyszer, valaha rend legyen, hogy
Valaki erős kézzel egyszer rendet
Tegyen...
Így – ahogyan a sárban úszva téged
Röstellve látlak, mert így megszégyenítve
Még az átkozott életben nem láttam ilyen
Vázat, kitéve a röhögő, hülye gonosznak,
S még szomorúbb, te ezt maznán hagyod...

 

Verjen az isten, futottam előled eleget,
Fuss már egyszer te is a rémület útján,
Bezárt kaput döngetve, véres ököllel,
Hasztalanul...