Érkezésedre...

 

...cinkosan cikkan a zár,
az ajtó lágyan a zsanérba
simul, nem csap zajt,
semmiképp...
arcomra ragyogás szalad,
betölti a tükröket, az ódon
falakat és méltón adja át
nekem a kínai porcelán...

 

kezed, arcod, szemed, ajkad,
hatalmas alakod, mind engem
isznak magukba és várják,
mint Krisztus igaz hívei,
a föltámadást – csak kicsit
másként, csöppet másképp...
a felhő szürkéje is ragyog,
mert imádja hogy végre,
egyszer boldog vagyok...

 

...veled elmegy a fény,
összecsuklik a maradék,
aprócska, foszlányka
remény, kihunynak
a csillámló nyalábok,
s a valóság lehajtja
szomorú fejét,
árván...