Elhittelek...

 

...ahogy hinni akar a gyerek,
meseolvasás közben, hogy
jön a királyfi a karddal és
lenyírja a gonosz sárkány
fejét – teljes diadallal...

 

a mi mesénkben röhög a
sárkány, minden rosszért
dicséretet adnak, s aki jó,
annak veszik fejét, s a
virágok közt kemény
csizmák taposnak...

 

ez a mese fáj nekem,
ezért írok újat, sok
szelíd, bájos árvácska,
tulipán, rózsa, mit
le lehet vágni, vízbe
tenni, hogy a kis
házban is élvezzük
kedves illatát...

 

az én mesémben gyerekek
szaladgálnak és bűbájos
cicák, a szónak értéke van,
senki – soha, meg nem
bántana senkit, ha kenyeret
szelünk, a másiknak jut a
szebbik...

 

tűz mellett ülünk este és
mesélünk, nem kell senki
előtt lehajtani fejünk, hisz
legyen jóbarát, szomszéd,
vagy csak ember, mi
mindenkit egyaránt
szeretünk...