Magyarázat


Közös web-lapon dolgozni, olyanon, amit valaki irányít, de sokan vannak fönn, tagok, varázslatos esemény az ember életében. Olyan kapcsolatok jönnek létre, melyeket a való, látható élet soha nem produkálna. Ráadásul – ez a világ úgy vizuális, hogy a másik személyisége örök takarásban marad. Szép emlékeket őrzök. Bizton mondhatom soha nem sértettem családi érdekeket – de az isten szerelmére – valaki nem családostul megy föl egy lapra, olvasni, alkotni. Ha a közös alkotás kapcsán közös áramkör alakul ki és a levegő felforrósodik a műhold körül, annak se káros következménye, sem pedig családromboló hatása nincsen. Ha a való életben netán a fent említettek találkoznak – nagy csalódás a vége. Csak valószínűsítem, mert részem benne nem volt soha.
Ennek tükrében már másként olvassuk, gondolom, ezt a kedvesnek szánt, nosztalgikus hangulatú verset, mely egy időszak szép emléke.

Egyszer dolgoztunk együtt...

 

...istenem, de rég, te félreértettél
engem, bocsánatot kértél, s utána
minden versemhez lázasan kerestél,
valljuk be, mindig pompás zenét...

 

...hiába vagyok zenész, mióta
eszem tudom, ismeretlen, varázsos
volt ez a csoda – tartomány, hová
általad beléptem, soha nem kóstolt
ízeket megéltem, s rájöttem, van egy
eddig ismeretlen, titokzatos világ...

 

...nagy charmeaur voltál és sportember
egyben, a víz olthatatlan szerelmese,
talán ezért jöhetett létre miközöttünk
ez a szövevényes, gyönyörű mese...
...imádom a vizet, de fáradva kiszállok,
igazából kitartó ebben sem voltam soha...
talán illékonyságom fogott meg téged,
meg a sok nagyformátumú, csodás fotó,
ami egy sem az én munkám, de adták
szívesen, mert a művész fülének is kedves
lett az általam közölt, sokvarázsú
mondanivaló...

 

...szép és kedves ideje volt ez, szavaknak,
képeknek, mesés zenéknek, összeolvadva,
egységgé nemesülve, egymásról mindent
tudva, anélkül, hogy egymást valaha
láttuk volna... sokan csodálták, mint friss
kutat a pusztában, úgy imádták, s jártak
rája, örömmel könnyel, belső melegséggel,
sokat és szorgalmasan...

 

...egyszerre hullott szét az egész, kelletlen,
émelyítő, rossz ízek miatt... mi ketten, én
és a fotók poétája változatlan járjuk, együtt
az utat... mi nem tudtuk abbahagyni, nem is
akartuk, csak megcsináltuk, külön-külön a
béke birodalmát és nagyon sokszor keresztezzük
egymás szépívű, jóízű útját... de a zenéd,
a zenéd hiányzik nagyon, meg a jelenlét,
meg a szellemesen aláírt gondolatok sora,
meg... no mit tagadjuk – a feltétlen imádat,
mellyel elárasztottál, holott csak egy avatart
láttál rólam, személyesen nem találkoztunk
soha...
...bizton érzem, ma is, az alkotás nem gátolta
nagyszámú családod iránti szereteted partok
nélküli báját, ahogyan a víz sem tette, pedig
eltöltötted a partján időd tetemes ,
nagy halmát...

 

...volt egy régi nyár tele gondolattal, s valami
testetlen, bájos, szinte meghatározhatatlan
szerelemmel, ami nem árt, nem választ szét...
...emel, gondolatot, lelket nemesít és gazdagodik
belőle ezer másik ember...

 

...remélem boldogan viszed a dolgaidat, s nem
felejted el, hogy egyszer egy költő trubadurja
voltál, szinte főállásban, egy furcsa oldalon,
egy nyári szabadságon, amikor annyira fel
tud szabadulni minden tisztalelkű ember...
tele lesz alkotási vággyal, s valami furcsa
furcsa szerelemmel...

 

(Egy varázslatos barátomnak „az egyik” Web-oldalról)