Csinálnék karácsonyfát...

 

...én volnék újra az angyal,
mint annyi éven át, teríteném
az asztalt, öltöztetném a sok
gyerekemet, s közbe,
be-beszökve
díszíteném
a fát...
az asztal meseszép, mint mindig,
almában gyertya lángja ég
sudáran, minden tányér
mellett pici ág van...
csengetek, bejön a három,
megszeppent, gyönyörű
kisgyerek, nézik a csillogást,
szó nélkül, megilletődve
hallgatják az orgonát,
minden Szenteste,
ugyanazt...
aztán fölenged a megilletődött
hangulat, bontunk, nevetünk,
asztalhoz ülünk, szépek
vagyunk és boldogok,
míg megnőttetek,
így volt...

 

sajnos, vagy hálistennek,
nem lehet megállítani,
már soha,
hisz elmegy,
a pillanatot...