Bölcsesség ideje

 

Boldog lehetek.
Nagyon fiatalon
Hat kicsi kéz
Markolta az enyémet.
Voltam bizonyosság,
Voltam vigasz, erő,
Voltam asztal, álom,
Voltam illatos ágy
Voltam játszótér és
Voltam sok ünnep...

 

Ma már mindenki
Felnőtt, családos,
Ma már mindenki
Maga küzd, alakít,
Ma már csak keveset,
Vagy csak alig járnak itt.
Egy elment a csillagpor
Útján, de velem van,
Biztosan tudom...
Másik ugyanoly
Keményen őriz
Családot, mint
Anno – én...

 

Egy olyan, mint rész
Belőlem, ő nem tud
Elhagyni, visszatér,
Újra és újra, egy rövid
Mesére, egy simogatásra,
Egy búcsúra, intésre...
Ez ajándék, nagyon az,
Meg is becsülöm, nem
Adnám semmiért, s bár
A csillagporos éveknek
Vége, tőle tudom,
Így volt jó, s most
Benne élek az okos
Bölcsességben...
Büszkén.
Elégedett,
Nyugodt
Lélek
Kísér
Naponta.
Jó...