Bocsáss meg...

 

...mert az én vélt igazságom
nem lehet a tied. Bocsáss meg,
mert kérlelhetetlenséggel
vétettem ellened...
Ez ma már nekem jobban fáj,
de elvesztegettem, mit az úr
kínált gazdagon nekem...
Megmutatta, hol a göröngyös
ösvény, de én csak tiszta utat
keresvén, eldobtalak – tégedet.

 

Késő a bánat, fölös a könnyű
sírás, hisz nem hoz vissza téged.
Nehéz köveid felét nem vállaltam,
át kellett volna vennem, hisz a
valós szeretet nem mérlegel.
Így maradtam – nélküled,
szedett fa...
Légy könyörületes, ma, csak még,
egyetlen egyszer ma...
Vállamon viszem a felét, ha te is
akarnád még – nem tudom...

 

Nélküled sírok nőnek, nő a fájdalom...
Nem tudtam, hogy az igazság csak
kényelmes szolga, csupán...
Megérteni téged, az lett volna az
igazi segítség - már tudom...