Bánt nagyon...

 

..., hogy mint egy hű kutya,
szegődik mindig mellém
a fájdalom...
bánt, hogy végül mindig
igazam lesz, kevés mosolyért
kapok súlyos, nagy keresztet...
értetlen vagyok, mert
nem érdemeltem...
értetlen vagyok, mert
csak jót cselekedtem...
Sunyin kihasználni,
mindent lefölözni,
átverni, hát mögött,
kajánul kiröhögni,
úgy látom, ez mindig
be szokott válni...

 

nem akarok így
boldog lenni...
inkább fájó
ékemmel
bánatos
fejemen
tisztán
tovább,
mint
eddig...