Azt hittük...

 

...elmúlt minden álmunk,
azt hittük, másokat csodálunk,
azt hittük számunkra már véget ért,
de – a szív erősebb mint az ész...

 

Azt hittük veled haltak vágyaink,
Azt hittük eltemettük álmaink,
Azt hittük így helyes, ha véget ért,
de – a szív erősebb mint az ész.

 

Álmodtam sokszor, újra megjelensz,
Dolgozunk, élvezzük a perceket, a
Szambát kínálod, s a füstödet, s velem
Van lényed és a lényeged, azt hittük
Innen mostmár nincs tovább, két
Halott mérhetetlen távolság, gondoltuk
Minket mindez elkísér – de az élet él...

 

Öleléseddel éledt vágyaim,
Kulcsolódó kezednek szárnyain,
Megértettem az „ott” és „itt” az
Két dolog, mi a földön leszünk
Boldogok...

 

Így nem tiltakozom már tovább,
Ölelő karodból a gond kiszállt,
Belőlem múltak súlyos kételyek,
Élnem kell itt és most, csak teveled.
Róni az utcák sorát hajnalig, amíg
A kedves hajnal ránk kacsint, élni
Az élet dús zamatú illatát,
Iránytű lett a szíved,
Nincs tovább....

 

(Egy férfi és egy nő c. film ihletése)