Az esték már hűvösek...

 

...de délben még melenget
az áldott fényesség, félek,
ne menj még, most oly nagy
segítségünkre vagy...
fázunk itt, legbelül, bár nem
szoktuk mutatni, beszélni se
szeretünk róla, csak várunk,
valami üzenetre, biztatásra,
válladra ereszkedik egy
napsárga, őszi levél...
sárgája ránkmosolyog,
ettől hirtelen boldog vagyok,
mert elhiszem, hogy ragyogása
nekünk ígéret, neked- nekem...

 

...jó veled, akkor is, ha a sors
nem konvenciókban diktálja
veled az életem... tán szorosabb,
tudom, hogy téphetetlenebb...
hiszen számomra minden fény
te vagy... miattad álmodok, érted
sokkal jobban – hidd el, jobban
mindent elbírok és versenyt
futok az idővel és dacolva
korral, tele vagyok varázsos
erőkkel – és leszel, és leszünk,
és megcsinálom, csudaszép
lesz minden...

 

Nelli lobogó aranyfürtjeivel
kacagva a térdedre ül, akkor
tudom, hogy személyesen,
mint egy régen várt,
kedves, szeretett vendég,
meglátogatta, hogy
megáldja, otthonomat
maga az isten...