Az álmok...

 

...ha édesek, soha nem vétkesek,
csak balgák és csacskák és olyan
naívkák, mert hisznek és bíznak
és mindent csak úgy látnak, ahogy
a hályogon át látszik a mesés világ...
és álmodni szép és álmodni fenséges
és a szívem teljesen teli veled, mert
nem tudok csalódni, hisz álmot
szeretni olyan, de olyan, de olyan
lényeges...
az asztalon a szegett kenyér, mellette
dúslevű borospohár, ez is álmunk része,
mert bent lakik a béke, az otthon, a jóság
a szelíd valóság, az élhető élet, a nyugodt
nap fénye...
levelek pompája, piros, sárga éke,
benne még a meglankadt sugárka
szép melege és szelem a kenyered,
töltöm a poharad, hajadba csókot
lopok váratlanul, csak ennyi, csak
nem több és nem kevesebb cseppel,
mert kereken, boldogan, elégedett
ember, kettő belőle, te, no meg én...
és élünk, nem félünk, nem kell sok
pucér hiúság, mely önmagán röhög,
kis örömök, kis csöndek, halk zenék,

 

csak annyi, mi elég...
de szépen meséltem,
csak neked, drága,
hiszem, hogy kibírjuk,
míg kellene még...