Angyalok városa II.

 

...Öröklétnek vége, halandó leszek,
Megrészegített lényed édessége,
Nincs az az ár, amiért kihagynám,
Veled életbe kezdeni – bele...
Ugranom kell és ujjongva látom,
Vérem csorog le, a karomon, itatod
Rólam a sós, nedves, vörös szépséget,
Nem tudod, nekem mekkora jutalom!

 

Így jutok hozzád és világod múló
Csodáit fedezve föl – élvezek minden
Pillanatot – parfüm és gyertya, de
Legfőképp bőrödnek selyme, kandalló,
Vörösbor, ízek, szagok, piac, illatok,
Főzöl és terítesz, parton beszélünk,
Hol van már az örök kabát?
Csak mókás, nagy pulcsid, mely
Elég kettőnknek, takarja hátunkat
A tengerparton, szirten ülve,
Csevegve, semmin évődve,s
Beszívom hajad bódító illatát!

 

Most nem emlékezünk a karmikus
Jelre, mely a gyertyát kioltva józanságra
Int, most élek egy napot, egy órát, mint
Ember, mint a párod, az emberi, emberséges
Törvények szerint és ez így lenne velünk
Holtunk napjáig, de a nagyon jóért súlyos
Árat, biz fizetni kell...
Oly ostobán mentél el, csodás, kócos
Szerelmem, s innentől lét, nemlét már
Kit érdekel? Hisz megáll a város, bénák
Az ágak, lefagy a hűs tenger játéka
Nekem...

 

Kaptalak, elvesztél,maradtam árva,
De kísér egy csodás – csodás szerelem,
Mert itt voltam veled, s te velem voltál,
S oly magasra jutottunk el, hogy kósza
Galaxisok miriádja innen már senkit
Nem érdekel...
Csak te és
Csak én és -

 

Nem érdekel...