Angyalok városa

 

Elgondoltam , mit tennék érted,
Téged választanálak, vagy a kabátos
Öröklétet – persze, hogy téged és
Ugornék, nyakamat szegve, ízlelnék
Sosem tudott ízeket, szagolnék dús
Illatokat és a zuhany alatt új bőrömet
Órákig csapatnám...

 

Megkóstolnám a salátád és ismerkednék
A sok kedves tárggyal, mi mind terólad
Mesél nekem, ki angyal voltam, de eljött
A szerelem és tudtam, ha két perc, akkor
Sem leszek tovább angyal, inkább múló
Idővel és valósan dobogó szívvel téged
Szeretlek, míg lehet, mert az mindennél
De mindennél szebb lehet...

 

Unalmas már a hártya- bújócska, hogy
Fogom síró arcod, a szíved meg nem hallja,
Így tudom már, hogy halandó leszek és
Biztosan elnyerem dobogó, lüktető szíved.
Eldobom fekete kabátom és nagy pulcsid
Ketten osztjuk meg a parton – ez mind
Varázsos és meseszép, de bicikli és bolt
És rönkszállító kamion, keresztbe az úton,
Karomban ordítva már csak elszállt lelkű,
Kialudt testedet tartom – de megérte, ha
Két óra, vagy egy nap lehetett csupán...

 

Egy napnyi élet százszor,
Mint az öröklét, s a fekete,
Félelmetes
Kabát...

 

Nicolas Cage - nek őszinte nagyrabecsüléssel.