Álmodj...

 

Álmodj drága gyermekem,
Napfelkeltét, szépet, azt,
Hogy többé soha nem
kínoznak téged...
Tedd, amit kedved enged,
Ne hagyd, hogy bárki szóljon
Akaratod ellen...
Te mindig túl jó voltál ide,
Elmentél egy szebb világot
Látni...

 

Álmodj,álmodj drága gyermekem,
Földi valód alszik csendesen,
Amiben meg élsz, a fény túl
Messzi nekem...
Oda már én még nem követlek,
Hiszen a szavamat vetted...
Élvezd ki a fényt az igazi
Jóságot, ahol most vagy,
Biztos, senki nem bántott...

 

„Dream on” – emlékszel a szelíd
Táblák közt te vezetted a piros,
Gyönyörű autót, mi ültünk
Benne veled és hittük, ez a
Szentséges hármas sokáig
Megmarad...
Persze, hogy én akartam
hamarabb menni, hisz itt
nekem nincs keresnivalóm
semmi, semmi...

 

Neked már az égi Nazareth
Szól, már mindig, emberi
Szívvel, megnyugodva hallod
A zene meséjét, s talán arra
Gondolsz néha, itt maradt
Anya, nélküle - talán nem
Annyira szép...

 

Álmodj, álmodj drága gyermekem,
A könnyű álom járt neked, jóságod
Odaát is virágmezőt terem...
Álmodd az igazat, hogy senki neked
Itt soha nem akart rosszat...
Gyógyították, ami nem gyógyítható...
Elmentél, mert tapintatos voltál,
Soha nem is vádaskodtál, csak
Szelíd szíved súgta meg – elég....

 

Álmodd vissza a macit, sünt, elefántot,
Az esti puszit, mit félve az arcodra loptam.
A sok csodát, mit átéltünk és terveztünk,
Még teveled, csak a gyarló testben lévő,
Kifürkészhetetlen elemek csúnyán
Elbántak veled...
Álmodd, hogy szép volt idelenn, hogy
Mindig, mindenki ellen tiéd volt a szívem,
Ne félj, nem vagyok árva, hisz mindig,
Mindig itt vagy –
Velem...


(IRMAI MIKLÓS 1972 - 2003 - 2007)