Voltál, nem voltál...

 

 

...mindegy ma már, de egyszer,
egyszer nagyon akartalak...
kedvesen öleltél, tétován léptél,
nagyon, igazán nagyon szerettél...
igazán – nagyon szerettél...

 

aztán, valami eltörött, nagyon,
nagyon eltörött... valaki, valaki,
kérem, valaki mondja meg, mi
az, mi olyan jóvátehetetlenül
eltörött...

 

...az úton még felismerem a lépted,
még álmodom is veled, de mint egy
nagyon kedves, távoli angyallal,
test nélküli, egyszeri csodával...

 

...ilyenkor szépen ébredek, szemem
mosolyogva az ablakra réved és
elégedett a szív, a lélek, mert ennyi
volt, de az mind az enyém volt...

 

veled...