...tudok fölszállni, se buszra,
trolira meg pláne, nem titok.
Beteg vagyok. Engem ez már
régen nem zavar, megmondom,
aki kérdezi, miért nem tudok.
Túl sok a teher, a lélek üt vissza.
Nálam így, másnál még rosszabb.
Nem panaszkodom, van mibe
beszállnom, mert szeretnek,
segítenek, ezért tarthatok autót,
mit magamtól jelenleg messziről
csodálnék...
Régen, mikor még tudtam pénzt
keresni, munkaeszköz volt, mára
lelki mankó...
Nem minősítek semmit, többé soha.
Megfogadtam, nevetségesen, ugyan,
Egyedül – nem ugatok.
Harcomat én már megharcoltam.
Egészségemet szépen odadobtam.
Hiszem, ha hívnak, megyek boldogan.
Ilyen egy egészséges beteg.
Sorsát elteszi, nem is kesereg.
Tárgyilagos, mint a balta, csak
Nem üt többé, mert letörött
Lelkének a karja.
