Annyit köszönhetek
neked.
Újra belátóbb lettem, türelmesebb.
Meglátom a szépet, kikerülöm
Oldalról, ami bánt.
Már nem rohanok vesztembe
Kivont karddal. Vélt, vagy valós
Igazság nem vonz, s nem vigasztal.
Most belátó öröm, s nyugodt
Várakozás köszöntött reám.
Meggyőztél, hinnem kell a nap
Forró sugarában, s arról is, hogy
Mindig igazat szólt a hold...
A fájó kis látszat- hűtlenségek
Azoktól, kik fontosak, múlandók.
Nem hagynak a szereteten foltot.
Csak a világ rohan, s nem mindig
Inthetünk megálljt...
De jön új nap és jön új feloldozás
És édes lesz megint a kacagás.
Mindenki hűségét, ki fontos,
A tiéddel mérem. Most tudom,
Soha nem veszünk el, soha egészen.
Mikor a legsötétebb, akkor találunk
Sugárra, mely kivezet a bánat nedves
Barlangjából a hű igazság ragyogó
Világosságára. Megmelegszünk.
Megölelünk mindenkit, ki erre vár.
Csak türelem, suttogod kedvesen.
Megértelek,s a szívem talán többé
Sose fáj...
