Varázsének

 

 

Bújj a két karomba el,
a világ elől, ha bántanak,
tudd mindig, már nem
vagy egyedül.
Bőröd érintése, ajkam
remegése, beszéljen
helyettem a legzordabb
időbe’.
Semmitől ne félj, mert
én mindig ott vagyok,
felhőt kergetek és
napot varázsolok.
Nem fog semmi átok,
mióta én védlek.
A vágyam a vágyad,
a szívem a szíved.
Kenyerem kenyered,
párnám a te párnád,
akkor is védelek,
hogyha nem akarnád.

 

Régi, nagy varázsló vagyok,
tudod te jól, előttem a
gonosz, a kegyetlen
behódol, elfoszlik,
mint pára,
akaratom
nyomán...

 

Szeress, mert csak akkor
van erőm, van merszem,
súlyos, nagy vétkekkel
bátran szembenéznem.
Halál, elválás képtelen
lesz lépni, szíveink
erején szilánkra
hull a rossz, nincs
mit félni!

 

Minket élni küldtek,
karomban ne feledd,
arcomnak fényében
fürdessed szívedet!