VARÁZS DÚDOLÓ

Egyszer volt, hogy megtalálta
Édes párját, szíve álmát egy
Megbántott szép leány.
Megkapta, de el nem hitte,
Kételkedett, marta szíve,
Mégsem igaz ez – talán….

Ekkor jött az Inka hozzá,
Mindig jó barátja volt.
Elmondani, megértetni,
Jól meggyőzni, elhiheti
Mind az összes csupa jót!
Összeültek mind az inkák.

Inka, Inkább, Leginkább.
A Leginkább szólott végre:
Most én megyek segítségre,
Ezt a varázst én tudom.
Megértetni, szívbe írni,
Elhitetni – én fogom.

Mivel neki a futó szél
Jó barátja mindenképp,
Átalszelte óceánok,
Tengereknek nagy vizét.
Fuvallat volt az csupáncsak,
Máris, rögtön odaért.

A lány aludt, ez nagyon jó!
Bölcs Inka az ágyra ült.
Ügyelt nagyon, ne ébressze,
Valóságba ne hozza be,
Úgy majd jobban, s mindent
Ért! Ez a szegény hitre tér!

Elmormolta szépen, halkan
Varázslatos, bölcs imáját.
Füstje szép, szelíden szállt.
Nyugodj meg hát, árva lélek!
Őt én küldtem, hát ne féljed!
Éld át minden örömét!

Bátran fogd meg a kezét!
Próbáltalak sokat téged,
Nehezeket raktam rád.
Kibírtad és véghezvitted,
Bizalmunkat így elnyerted,
Ezért kaptad, hát ne féld!

Parancs most már: - megtanulni
A felhőtlen örömet, kinyitni
A kulcsra bezárt, félős, árva
Szívedet! Előtte nem kell
Takarnod ! Imádja ő sebesen!
Csókkal hinti, véresen!

Begyógyítja, s elfelejted,
Mind a rosszat, ami fájt.
Hinni, bízni – dolgod ennyi!
Azzal óvatosan ágyszélről
Szépen felállt. Hagyott hátra
Kis füstöt még, csak olyan

Kis biztatót. Dolga végén
Szélre szállván otthagyta
Az álmodót. Aki ébredt
Aznap reggel, s érezte,
Semmi se fáj. Kicsi párját
Átölelte, belefúrta a fejét.

Bizton hitte, megértette,
Ő éli ezt a mesét! Csakis
Ő és senki más. Ő kapta
Meg a csodát. Fogadta az
Érkezettet. Szívrongyokat
Hullatott. Ebből elég…

És azóta felhőtlenül boldogok!

2005. 08. 30.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man