Vagyok

Vagyok a semmi közepén,
Lyukas szívvel,
Törött , szomorún.
Nem fordítana rajta,
Ha mellém állnál.
Mert nincs az a hatalom,
Mely rábírna,
Hogy martalékul
Magam odadobom.
Prédául a vad semminek.
S mint Viski János álomlovai
Falamon,
Remeg a cimpám.
Büszkén kirúgok.
Istrángot szaggatok.
Mert a megmaradt
Én – nem igázható.
Nem teljesít oktalan parancsot,
Értelem nélkül nem pányvázható.
Patájával rúg egy hatalmasat
Szívem megmaradt ereje,
S mint képen a fehér ló legelöl
Kitör: a fejvesztett
Rémes
Semmibe.