Amikor már nem
hiszed,
Hogy valaha nyugodt
Lehetsz. Amikor felejted
Az önfeledt perceket.
Amikor úgy érzed, néma
Lett a szíved és a szád.
Amikor régen megvédted
Sáncaid, s most csüngő
Karokkal, némán:- Segíts!-
Így ordítanál, de nincs rá
Semmi válasz…
Akkor emeld fel a fejed.
Szedd össze gyűjtött
Kincseidet, mindet!
Gyerekmosolyt, egy
Almát, egy megtalált,
Nagyon keresett könyvet.
Egy ölelést, mely a
Legkedvesebb kedvestől
Beégve, feledhetetlen lett.
Vegyél virágot, nézd a
Vízpermetet rajta, s
Egész keservedet
Írjad be egy dalba.
Rá fogsz jönni, keserves
Keserved milyen semmi!
Hisz most láttál egy embert
Fiatalon a sírba betenni.
Szégyelled, hogy helyette
Te élsz és nem ő maradt.
Ha így van, használd és
Ne sajnáld magadat!
Vigasztald meg azt, aki
Nálad is keményebben
Kapja! Légy jó, szíved
Szerint. Ez legyen további
Létednek a kőkemény
Magja!
