Utcabál

A mi utcánkban olyan tarka minden,

repülnek szoknyák,suhannak fodrok,

tavaszi rügy részegít a fákon

és minden ember vígan mosolyog.

Most én sem vagyok boldogtalan,én sem,

csak járok kelek éjt-nap szerteszét,

Figyelem én búsan mosolyogva

a többi ember részeg örömét.

 

 

A bál, a bál az utcabál,amíg a szoknya száll

A bál, a bál az utcabál,amíg a szoknya száll.

 

 

Az öreg suszter ajtófélfát támaszt,

nem érdekli most sok letört sarok.

Csak elmélázva sodortatja szemmel,

ahogy a tömeg fel,s alá mozog.

Most azt gondolja nem kell pénzt keresni,

hisz egyszer élünk az is oly rövid.

Minek tavasszal sötét műhely mélyén

nézelődés helyett szögeket csapkodni?

 

 

A bál, a bál az utcabál,amíg a szoknya száll

A bál, a bál az utcabál,amíg a szoknya száll.

 

A masamód csak kirakatból les ki,

oly szívszakadva vágyik ideki!

Nem marad más,csak a bámész, kék szem,

hisz a kalapos utcára löki

Álmodik magának szép gavallért,

füves vasárnapot s nagy ligetet.

Míg ezt kicsiny fejében eljáratta,

félre is öltött néhány ütemet.

 

A bál, a bál az utcabálamíg a szoknya száll

A bál,a bál az utcabál,amíg a szoknya száll.

 

 

Bár mosolygok és hazudok jókedvet,

a szívem mélyen nincsen csöpp derű.

Hisz most hagyott el ő,akiért éltem,

s így a napkelte olyan keserű.

Már elgondoltam - mérget iszom - régen,

de nem lehet most,hisz az utca vár!

Most,amikor úgy mosolyog minden,

Valahogy- most várhat a  halál...

 

 

A bál,a bál az utcabál,amíg a szoknya száll

A bál,a bál az utcabál,amíg a szoknya száll….

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man