Tulipános gondolatok

 

 

Hatalmas táblákban profán,
Rettenetes, agyontenyésztett
Tulipánok üldögélnek, röhögve
A fénybe.
Bírhatatlan a tömeges szépség,
S hogy mindez szinte szenvedély,
Mert ennyi elajándékozhatatlan,
Csak van...
Igen élni is így kéne, valahogyan.
Nem kimérni, mi hasznos, miből
Mi pont elég és nem több, csak
Élvezni – szép...
Egyre nagyobb és nagyobb tábla
Kéne, virágból, szeretetből,
Kenyérből, hol az élet szűken
Méri – és adni...

 

Biztos, hogy bármi csak számolva jó?
Szeretet, virág, kenyér, vagy egy édes
Szó? Tanuljunk számolatlan kicsit
Élni, szeretni, hisz végül megszámláltatunk...

 

 

S esetleg a számolásnál kevésnek tartatunk...