Többé nem beszélek róla,
Mennyire akartalak téged.
A kilenc hónap alatt hogyan
Hordtalak...
Azt sem említem többé,
Mennyi örömem volt
Benned, s hogy kettőnket
Elválaszthatatlannak
Gondoltam..
Vannak nálam erősebb
„Valamik”, amik űrt
Eresztettek közénk.
Nem furakszom,
Nem tolakszom,
Nem vádaskodok - és
Nem álmodok.
Megőrzöm angyali,
Kedves lényed.
Megőrzöm a közös
Időket, mit ki nem
Törölhet senki.
Átadlak, önként
Egy másik világnak,
Ahová sehogyse
Tudok beleférni.
Ajándék volt a
Sok törődés, a
Kedvességed,
Mit számolatlan
Kaptam.
Más világ jött.
Elengedlek.
Bent sikoltozik
A szív, a száj néma.
De szeretetünk,
Ha nincs is látható
Formája - jelenleg,
ÖRÖK ÉS
HALHATATLAN.
