Távolság

 

Érzed a szó súlyát,
A léleknek hangját.
Magadtól kérded:
Te ki vagy?
Rájössz, senki,
Semmi, csak úgy
Meg akartak
Menteni.
Sajnáltak.
Szép.
Emberi.
Jóságos.
Ettől lettél
Valóban kiváltságos?
Nem hiszem.
Messziről könnyű
Az igen, s nem
Látszik mikor üt
A NEM.
Messziről minden
„Levédett”, mint
Titkos szabadalom.
Messziről azt hiszed
Hagyják, pedig
Igazából – csak én
Hagyom.
Légy fegyelmezett!
Intene Atilka,
Szigorún emelt
Mutatóujja!
Voltam már sokat
Fegyelmezett.
Minek? Kinek?
Megkérdik talán majd
Az elszámolásnál?
Nem hiszem.
Átölel az Isten fia:
-Boldog voltál
odalent, szivem?-
Bólintok neki majd
Lelkesen: - Igen!-
Volt életem és volt
Sok gyerekem.
Arról ne akard, hogy
Beszéljek – mi nem volt?
Mindig az a fontos,
Ami megvolt.
Bölcsen bólogatva,
Biztonságában szépen
Megnyugodva,
Neki elhiszem.
Olyan kicsi vagy
Ember!
Nem lehet tiéd
A VÉGTELEN…


2005.06.13.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man