A temérdek szépségbe fúlva,
Talán jobban viselem, hogy
Nem vagy itt nekem, ahogyan
Mindig lenni szerettél, velem...
Nem voltál kis majom, se kedvenc,
Csak lelkem csücske valahol egyet
Sikoltott, mikor néztelek, vagy épp
Gondoltam rád, s féltettelek...
Jó volt, sok közös dolgunk akadt.
Te megtartottad saját világod, mégis
Lelkednek fél szeme rajtam, ha nem
Szóltál róla soha, akkor is voltam...
Vagyok ma is, csak már szedetten,
Mint szüret után az árva inda, hiába
Melenget a másik két mosoly, a tiédet
Soha nem kapom vissza, s bár tudom...
Neked ott jó, ahol vagy, meg kell
Értenem, de emberi szívvel ordít
Hiányod és a félelem, hogy még
Nem találkoztunk, s így nem tudhatom,
Ott ahol vagy – tényleg annyira jó,
Neked...
