...és megőrültem,
tébolyultan
téged vártalak. Eltűntek napok
és összefolyt a naptár, az órákra
meg már én nem is gondolok.
Az órákra meg már én
Nem is gondolok.
Vártam a léptedet koppanni
a járdán, de azon a járdán,
mely hozzám hoz el!
Nem alszom, nem eszem
gondolatom oda, csak édes
te magad, mi érdekel.
Csak édes te magad,
Mi érdekel.
És előre halálosan fáj a szívem,
hogy el fog majd múlni, hisz
csak szerelem! És becsapva
elhagyva, elfelejtve egymást,
kifosztottan kóborlunk
magunkban, csendesen.
Kifosztottan, egyedül,
Magunk és csendesen...
