Szerelemről

Suttog már a szél.
Szinte tavasz van.
A szerelem, mint
Jól tudjuk, kortalan.
Szemem csillogását
Te loptad oda:
-Te vagy egy édes,
Csitri nagymama!-
Kacagsz harsányan,
Szemtelenül.
Ettől az én arcom is
Ragyogó fényre derül.
Sodródok veled
A hosszú utcán.
Te karolsz, még hűs van.
Azért – hát kezed
Kabátujjamba rejtem.
Bolondozunk az éjben.
A sok mesés,
Csoda fényben.
Meglátogatjuk
A francia péket.
Nyitva tart éjjel.
Az utcán telt pofával,
Morzsázva eszünk.
Nagyokat,
Hangosan
Nevetünk.
Leporolod morzsáimat,
Arcodat kedvesen
Az enyémhez dörgölöd.
Két bolondos kutya
Az éjszakában!
Felszabadultan,
Vidáman
Lődörgünk!
Ne komolyodj meg,
Soha, drágám!
Te vagy a biztonság,
Az éltető jövő.
Tapintható
Szeretetedben
Múlik a rossz, s
Minden érthető.
Sok estét kérek
Még az égtől!
Fénnyel, hideggel,
Szép meleggel és
Francia pékkel.
Bármivel, csak
Ott legyél velem!
Cserepeiből
Összeraktad,
Életre lehelted
Meggyötört,
Alig – életem.