Szépséges bánatom

 
 
 
Ez a nyár megint el fog menni
Mit tegyek?
Megszoktam,sőt el is helyeztem
Benne magamat.
Csak így lehet…
 
 
Most mégis várok valami
Balgaságra.
Valami egyszeri,
Nagyszerű csodára…
Miért?
Mert a lélek követeli
A másik lélek
Viszont üzenetét.
Jönnek majd a
Kellemetlen,esős napok.
Talán a szép meleg
Elmúltán mondhatom:
Most, boldog vagyok.
Mi a boldogság?
Ki tudja?
Kinek egy szelet,
Meleg kenyér,
Kinek egy nagy kéz,
Melybe az övé
Pont belefér…
Azt igazából sose kérdem
Szabad-e akarni?
Nincs oly kegyetlen
Isten,mely a halálos
Betegtől a reményt
Meg merné vonni!
Hát még akkor,ha
A dolog nem halálos!
Csak gyáva ,bátor,
Hűséges,hívságos,
Merengő,realista,
Jóságosan kegyetlen,
Vagy gonosz…
Vagy csak egyszerűen
Elrendeltetett és
Így a jobb?
Térdelni nem kértél
Soha,neked felel
A lelkem,ha kérdezel
Odafentről engemet.
Válaszolok most is,
Neked,mint mindig,
Készségesen.
Hitem teljes tárát
Latba vetem!
Kérdeztél: - AKAROM!
Akarja?Nem tudom.
Talán ez itt így…
Nem is érdekes.
Már azé az érdem.
Ki életre lehel
Élettelen szívet.
 
 
Jöhet újra az eső.
Be kell majd fűteni.
Engedni kell a napot.
Messzire,szomorún küldeni.
Talán a fázós hideggel
Betér a szívmeleg.
EDDIG JUTOTTAM.
TOVÁBB MENNI…
MOST NEM
MEREK.
 
 
(I.M. Elküldhetetlen üzenet)
 
2005.06.07.

 

 

 

 

 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man