...a hajamba, láttad nem
örülök,
csak nem akarlak téged bántani.
Bolondozva mentünk a sétányon,
De utánunk a magány már ott
Ballagott...
Nem tudtad megérteni,
Vagy tán nem is akartad,
Mi is vagyok én teneked.
Rájöttél, de késő lett már.
A szívem meghalt, ha láttalak,
Már nem nevetett...
Így ballagdáltunk, még
boldog
Látszatban élve, de utánunk,
Mondom, már a magány ballagott.
Már nem is igazán akartunk
Kettőnknek sok ilyen verőfényes,
Szép napot...
Én már jól látom, emlék
Lesz belőled, ott a fiók
Alján, mit a szívemben
Bezárva őrzök, kopott
Kincsekkel, kulcsra zárva.
Nem hittem...
Mégis így esett, hogy ez
A mozi is csak egy régi,
Elhagyott színpad repedt,
Ócska vászna. Mert el kell
Fogadni, mikor vége.
Nem kapjuk fel a fejünket,
Csak mert újra indították
Az előadáshoz
A zenét...
És a fényt...
