Retorika

 

Az elhivatott, néger tiszteletes
Martin Luther King, beszédet
Mondott nagy tömeg előtt, s
Ahogy a nyomatékos igazság
Megkívánja, egyazon szavakkal
Ismétlődött beszédében az igaz.
„Van egy álmom…” kezdődött
Minden mondata.
Minden mondata mögött ott állt
A béke angyala.
Az volt az álma, ne legyen fegyver,
Ne legyen éhes gyerek, ne kívánja
Senki a másét, legyen a magáéval
Elégedett. Ekkor jött a lövés…
Ennyi év távolából megleptek
Évszámai. Született, meghalt,
Közte annyi leélt idő, mint az
Én fiaim.
Mélyen magamba néztem tehát.
Kívántam-é valaha más pénzét,
Házát, urát, vagyonát? Nem!
Ezerszer nem.
Akkor föllélegeztem.
Tökéletes nem vagyok,
Nem is lehetek.
Ember ki meri ezt magáról,
Mint bizonyítványt kiállítani?
Aki egy kicsit is tükörbe akar
Nézni:- SENKI! – Magam sem
Teszem. De folytatom az utat,
Így tovább. Ma sem kívánom el
Más házát, pénzét, urát, szavát.
Amit kimondok, az az én szavam.
Amiért megdolgoztam, az én javam.
Aki ezt nem mondhatja el, baj lehet…
Nem tudom, hogy éli meg a reggeleket?
Nem tudom, hogy tud a tükörbe nézni?
Gyermeknek is ezt tanítottam:
- A másé – nekünk , drágám, semmi! –
- A másét bitorolni – azon átok űl! –
Elégedj meg a magadéval, az már
A béke előszobája. Törekedni lehet,
De sosem a más rovására.
Ezt a leltár én elkészítettem.
A retorika súlyát jól megértettem.
Kingnek volt egy álma, mert próféta
Volt, szegény. Nekem nincsen, hisz
Én csak hitvány, köznapi ember vagyok.
Már nem becsülöm az álmot, elég,
HA ÉN LEGALÁBB TISZTA MARADOK.