Még most teheted.
Remélheted, hogy
Kezemet fogva egyszer
Miénk lesz a horizont,
Vele a végtelen, amíg
Ember gondolni, látni,
Eltervezni tud.
Aztán jönnek a meglepetések.
Kínosnál kínosabbak, akkor
Ott akarsz lenni velem majd?
Fogod- e lankadó kezem és
Hiszed- e akkor is, hogy életed
Egyetlen, nagy történése volt,
Hogy találkoztál velem?
Hogy eljött magától a szerelem,
Nem hívtuk pedig. Inkább csak
Küldtük, menj messze, nincs
Egyőnknek sem többé szüksége
Bajra, fájó gyötrelemre. Eljött.
Makacsul követett minket.
Lépte most is utánunk koppan
A járdán. Akkor teljesülj be, égi
Jelenés. Már fáradok, s a hitem
Nagyon kevés...
