Az antik óra csak
üti az időt,
Csak ding és dong, az inga jár.
Odabent nekem is jár egy óra.
Lejárt szerkezet, régi már.
Ha jössz és hallom lépteid
Neszét, csak ding és dong,
Az óra üzen. Szaporábban
Veszi a léptet, a fáradt kis
Óra ott, jöttödre, repesve,
Ott, odabenn.
Egyszer hiába téped az ajtót.
Csak csend, csak halkan
Surran a lég. Ebben a csendben
Nem hallod többé a régi, belső
Óra üzenetét. Mindig várt
Téged és szaporázta léptét az
Inga, csak ding és dong odabent.
Eltörött amúgyis törékeny rugója.
Ne sírjál kedves, volt sok boldog
Óra, mely veled, csak veled
Volt oly szerelmesen...
Legfeljebb leállítod utánam
A régi órát is, álljon az idő,
Ha így adatott. Csak ülsz a
Homályban, mélázva, némán,
Csendesen beteszed
Az ablakot...
