Sátorok utcahosszan,
Őrjöngő kamaszok
A hűs habokban.
Aztán hűvös lesz,
Leszedik a sátrat.
Néhány fáradt
Utcaseprő elsöpri
A nyarat.
Mintha az örömet
Söpörnék így össze.
Lila és didergős
Lesz már minden este.
Nem lubickol senki,
A vizet leeresztik.
Kósza levél nyomában
Az ősz settenkedik.
Ilyenkor bebújok
Egy kedves kabátba.
Elindulok Simonyi
Óbester nyomába,
Ki a városnak fasort
Ültetett. Legyen hol
Lépdelni egyedül.
Kémlelni, mit művel
Az ősz a sugaras
Nyárral....
Ilyenkor megnyugszunk.
Ha ez ellen tenni semmit
Nem lehet, életünk
Folyását mi hogyan
Másíthatnánk meg?
Sorsunkat egyszer
Leírták a porba.
A szél mind elfújta,
Levél betakarta.
Mégis be kell telnie,
Ahogyan írva áll.
Béke és nyugalom,
Egyedül rajtad áll,
Hogy odabenn, a szív
Legmélyén végül
Mi vár?
