...tán, alig, meg
mintha...
a feltételes módból elég legyen!
Téged akarlak újra látni, s veled
a világot nyakamba venni,
kedvesem...
Megkeressük, hol narancs ontja
gyümölcsét, ligetszám, részegen
bódorgunk az illatos ösvényeken
a fák alatt, s felejtünk mindent,
mitől féltünk, elfelejtjük, hogy
nem is reméltünk, csak illatban
sétálva bámuljuk gazdagságát,
szépséges zöld ágát, fölötte a
kéken kék eget...
Megérdemeltük, mert keservesen
megszenvedtünk érte, megugrottuk
a sámán parazsát, sértetlenül, hát
avatottan, mindörökre, sorsunkká
lettünk egymásnak, veled...
Nem akarok mást, csak a narancsokat,
Kedves és vidám, elengedett magad, s
A bársonyosan ragyogó, kéken – kék eget!
