Nem tudod...

 

 

...hogy míly csodás az ég,ha
fölveszi jégszemed színét...
Jég alatt ízzó parázs vagy.
Nem tudja senki,te,meg én.
Indulok,mert érted meghalok
Várnak rám az őrült angyalok.
Ők megértik,így kellett lenni.
Nem tudom,mert tőled szép...
Nem tudom folytatni így tovább.
A magányos,forró éjszakát.
Nincs tebenned szemernyi kétség,
Kínozol,s meghalsz velem.
Nem tudod,hogy miénk a menny
Nem tudod,miért vagy esztelen?
Egyszer élünk,ne vedd hát el,
Ne vedd el mit élhetnénk...
Volna még kettőnkre kis idő.
Átkarolsz és már a semmi jő
És már megérte a rongyos élet
Itt vagy végre,itt velem.
Tudd meg hát,hogy mi a szerelem
Tudd meg hát,hogy élhetsz velem!
Úgyis késő,elmegyek már,nincs idő
Hisz jól tudod...
Indulok,mert érted meghalok
Várnak rám az őrült angyalok.
Velem sírnak,hogy menni hagytál,
Kezedben volt az egész
Életem...


Hommage 'a Edith Piaf