A LEGJOBBAN NEKEM
FÁJT,
MIKOR RÁJÖTTEM, MÁR
NEM TUDLAK SZERETNI.
SŐT LEGSZÍVESEBBEN
FÖLSZEDNÉM A JÁRDÁT,
HOL VALAHA VELED
EGYÜTT KELLETT MENNI.
KELLETT, MERT HAJTOTT
A MÉLY SZERETET. FOGTAM
LÁZASAN, BOLDOGAN A KEZED.
MA MÁR NEM TUDNÉK VELED
EGYÜTT LÉPNI, EGYÜTT
GONDOLKODNI, RÁDFIGYELNI,
FÉLNI…
FÉLNI ATTÓL, MI TÖRTÉNIK
VELED – S EZÁLTAL VELÜNK?
FÉLNI ATTÓL, HOGY MAJD
EGYSZER, KÉSŐBB SOKAT
SZENVEDÜNK. MÁR NEM FÁJ.
TOMPA ÜREG MARADT
HELYEDEN.
MINT MIKOR A MÓKUS
EGYSZERRE MEGÚNJA
AZ ISMERŐS FÁT, ÜREGET,
S MÁS LAKHELY UTÁN NÉZ,
KONOKUL, SZENVTELEN.
MEGÉRZI – EZ TÖBBÉ MÁR
NEM AZ OTTHON.
ELMEGY MÁSIK FÁRA.
AZ ÉN SZÍVEMNEK ÜREGE
SAJNOS A SAJÁTJA.
NEM FÉRSZ BELE, SE TE,
SEM PEDIG MÁS.
FOGADD EL,
EZ EGYSZER,
KILÓRA
MÉRIK A
CSODÁT…
