Mylord

Szakadt párizsi lány vagyok
Életem és cipőm sarka kopott.
Szeretnek a koldusok,a pékek.
Ön szemlesütve hozzám jár
Mylord.
Selyemsálából a nyakában
Jól megélnék egy pár hónapig.
Rettentő szánom önt, jóember,
S pénztelenségem nem nyugtalanít.
Az Ön lelkében eltörött a hangszer.
Kommersz, bolti, repedt hegedű.
Bármily rongyos cafka vagyok,
Lelkemben benn él egy Stradivari.
Azért jön mindig hozzám
Szegény kifosztott, dúsgazdag
Mylord,
Mert nálam hagyott mindig valamit,
Miért visszajárni súlyos, nagy dolog.
Az én lelkemben élnek a dalok,
S az Ön lelke már kietlen, sivár.
Gondolta sokszor, be kéne fejezni.
Hisz minek Önnek élnie, mivégre ?
S akkor talált reám.
Akkor érezte meg a finom, bús szív,
Hogy Önt én lelkemmel betakarom.
Nem tud soha kifizetni engem,
Mert nem megvásárolható a pillanatnyi
Nyugalom.
Bennem örökké kicsiny dalok égnek,
Mindegyikük az életre igenel.
Sivár életét rongyos enyém
Csupa bűbájjal, mesével tölti el.
Arra a röpke időre, feledni látszik
Mylord
Mily gazdag a félrejárt sarkú kis nő,
S a gazdag öreg milyen kis bolond.
Engem a rendőr is szeret, jól tudja
Hamar meghalok. Rajtam már a bélyeg.
Köhögök, hisz tüdőbajos vagyok.
A halállal szembe jókat nevetek,
Ön nagyon fél tőle
Mylord.
Most már odaadná egész gazdagságát,
Hogy elkerülje, nyújtsa a sivár éltet
Idelenn.
S csodálja tág szemekkel bennem,
Hogy mindez nekem semmit nem jelent.
Ez az erő, mi belőlem sugárzik, vonzza Önt
A koszlott tanyára vissza,
Hol szánalmasan szerelmet álmodik,
Kicserélünk lankadtan néhány bacit,
Ön fárad már
Mylord.
Ehhez kétség nem fér,
Halálbélyeges, hites életerőm
Többet jelent ma, s holnap
Mint bármi más, mi az Ön vagyonával
Fölér.
Mégis hallgatja újra a Stradivarit.
Élni akarja,mi úgysem élhető.
Én tényleg halálosan elkaptam
A kórt, mely megmarad,
Mylord
De amíg élek lélegzem,vagyok,
Ön mindig hozzám jár,
Mylord.
Halálos, nyúzott testem Önnek
Megváltás, kétpercnyi csoda.
Az Ön temetésén annyi virág lesz,
Mint a magamfajta egész életének
Vagyona.
Távolról sem volt soha annyim
Mint amit Önre rápakolnak majd.
Engem az árok mellett elkaparnak,
S ha a többi lány majd annyit összerak:
Talán kapok … végre egy papot.
Vidám és gondtalan vagyok.
Cipőmnek sarka régen lekopott.
Álmodjon, míg lehet, míg szabad.
Ön jó ember, csak szerencsétlen.
Kifosztott lelkű, magányos, bús, öreg.
Életemben először tegezlek, sajnállak.
Ha meghalok, velem meghal a szíved.

Hommage ’a Edith Piaf

thao: Nem fordítás, nem beszélek franciául. Piafnak szántam, ő érzelmeiben ugyanezt gondolta. Jelen szöveg saját kútfőből egy hajnalon kiesett...

 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man