Most hívj, mert
lehet,
Hogy két perc és már
Késő.
Most jöjj, mert lehet,
Helyettem már a
Semmi vár.
Ne engedd, hogy
Győzzenek ártó
Szellemek!
Miérettünk, kedves
Rettenetes kár!
Akarj minket, égő
Akarattal, mint a
Vas,
Melyet a kovács
Hevít. Vízbe márt,
Sistereg.
Bármi van, de él.
Formálja a tűz, mint
Bajok,
Minket kettőnket,
Eleget. Ne engedd!
Mi erősek vagyunk,
Hisz egy, meg egy az
Kettő.
Mily áldott elemi
Számolás. Benne erő,
Biztatás.
Harc,remény és annyi
Boldogságos, ígéretes
Más!
Diófa, kert, nyugalom,
Nevetés, öledben szép
Meleg.
Ne hagyd ki, kedves
Nincs idő, az óra erősen
Ketyeg.
Rajtad múlik, a rugó
Meddig bírja, hisz
Szereteted
Éltető erő! Gondolj a
Dióra, kis árva fejemre!
Biztos,
Hogy megérted, nekünk
Ez rendeltetett, ezért
Születtünk, s veled
Halok. Akkor elkísérnek,
Biztos vagyok benne,
Mindannyian az
Okos csillagok!
