Mon Dieu

Atyám, Atyám, Uram!

Kérlek én,nézz le rám, ints nekem!
A bánat, a baj most messze van,
Mégis most, most segíts, Uram!
Szeretek, szeretek, de nem szabad.
Teli szív, néma száj – ez maradt.
Félek, nagyon tartok tőle én.
Szigorú lénye vad, oly szegény!
Nélkülem elvész a lelke ott benn,
Érzem, segíts most, oh Istenem!
Te mindent tudsz, s én rádbízom.
Nem való nekem már a fájdalom.
Nem lenne jó, hogy most kérjelek,
Végtelen hatalmadban HISZEK!
Te érted, mit e szív vágyva kér,
Érted, mennyivel többet ér…
Óvni kell, védeni, félteni,
Senki más, senki így nem szereti!
Egyedül, te tudod, nincs késő soha,
Az idő nem volt, sosem lesz mostoha.
Ez a szív, kis beteg, oly nemes,
Átadom, add át Te is, ha engeded.


Szenvedés, könnyek éke rajta,
Forró tenyered szépen betakarja.
Óvnod őt kell és félteni, hisz
Senki, soha így nem szereti!
Akard, vagy ne akard, Istenem,
Tenyered mélyében a szívem.


( Hommage a’ Edith Piaf)

2005. 09. 30.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man