Kedvesem,
el kell most
Menned. Holnap még
Sok gond súlya fáj.
Nyugodt légy, nem
Hagysz itt ám mégsem.
Lelkem, mint sóhaj,
Mind utánad száll.
Megkeres téged,
Akkor is, ha nem látsz.
Segít emelni, gondolkodni
Inkább… Csak azt érzed,
Te – szabad vagy, téged
Nem szorít bilincs.
Az úton ketten járunk
Mindig. Ez akkor is
Így van, ha csak egy
Pár a láb. Súlytalan
Léptekkel követlek,
Akkor is, ha az árnyaktól
Már megnyúlnak a testek.
Akkor is, ha az idegen
Városra kietlen éj borul.
Veled van szemem ékessége,
Mely látásod szentsége maga.
Úgy zengek belül utánad,
Mint elpattant húrú zongora.
Ez a mély, döngő, pattanó hang
Benn ég a lelkedben, ott van veled.
Elhiszem, mikor mondani szoktad:
Nem vagyok soha de soha nélküled.
Fényes vagy nekem, mint az ÍRÁS.
Oly elvetemülten, kérlelhetetlen
Igaz. Nem élek nélküled lépést se
Többet. Velünk az Úr, mutatta az
Utat…
