Memories

 

 

Emlékek, amik kínoznak,
Bár mélyre rejtettem őket.
Emlékek, melyek idézik
Bájos termetedet, szőke,
Selymes hajad szelíd
Libbenését a görög agora
Lágy szelében, békén...
Hisz boldogok voltunk,
Enyém volt a szíved - és
Együtt laktunk, imádtam
A tested, a vékony, törékeny
Kedves, kis magad, ahogy
Lágyan szelíden nekem
Adtad magad, no nézd,
Szememben könnyek, hisz
Úgy imádlak téged, hisz
Nincs számomra semmi,
Csak a lelked, meg az
Írógépem,
Amellyel a betűk csodáját
Sorra megidézem, de nélküled
Nem menne, mert te vagy
A lelkemből egy fél, s ha
Mellém simulsz, teraszon,
Ágyban, megbántott szívem
Él, áldott a tested, mely
Dalokat terem, áldott a
Lelked, mely bennem van
S velem, oh, soha ne hagyj
Veszni, kedves, mert nélküled
Semmi vagyok, dalaim, soraim,
Énekem , verseim, mind tőled
Kaphatom és légy ezerszer
Áldott, hogy tíz évig fogtad
Kezem és megátkozott az
Az óra, mikor magam maradtam,
Csendesen...
Ordítva vágyom a tested,
S a lelkem is érted üvölt,
De elszakadt valami köztünk,
S többé a nap nem tündökölt.
Elhagytuk hát az agorát és
Járom a világot én, a siker,
A taps nem számít, mert
Többé már nem vagy enyém...

 

Üvöltök idebent, csendben
És véresen ordít a lét, de
Kifelé mosoly és nyugalom
Álcája kábít, mi semmit nem ér...

 

Elhagytuk egymást, oh, de rémes!
El kellett menni, nem értelmes!
De így kellett lenni, s mindig
Magányos leszek, nélküled...
Mindenkiben kereslek,
Örökké, minden tied.
Mert miénk volt a múlt,
A tenger, a csillag, az ég...
Meghalni kéneee... de az is
Oly szánalmas, fél, mert
Örökké az egészem lettél,
Akkor is, ha eltűntél...

 

 

Tudok hát sokkal jobbat,
Inkább legyűröm, s nem
Emlékezem, csak a lélekkel
Teli, törékeny test ne volna
Örökkön itt velem...
Legjobb az utcán lenne,
Betegen, holtrészegen...
Csak miattad nincs így,
Mert mindent őriz szívem,
Isten a legszebbik arcát
Mutassa örökké teneked,
Szép, eltávozott,
Törékeny, kis
Kedvesem...

 

 

 

Hommage a’ Leonard Cohen