MEMENTO

A répaföldön, hol drága tested
A földet elérte, üvöltve
Markoltam a rögbe.
Fölnéztem Rád: - miért ? -
De nem faggattalak.
Arcomon szakadtak
A könnyek, ordítottam,
De hittem Neked.
Ha Te így akartad,
Akkor így a jobb.
Ártatlanokat kínozni
Nem fogok.
Mellettem lesújtva
A Csibe állt, hasában
Az új élet szép ígérete,
Úgy ahogy egykoron
Ő énbennem fészket
Rakott.
Megígértem, azért
Nem vagyok halott.
Várjuk az új életet,
Mindig megtartunk tégedet.
Hozzánk tartozol.
Nem számít répaföld,
Nem érdekel a por!
Bennünk élsz, mintha
Itt lennél velünk,
A kicsinek rólad
Mindent elmesélünk.
Ti ketten, ott valahol, nagyok
Lenéztek ránk, s mi
Megnyugszunk.
Hiába – semmi se volt.

1972 - 2003

 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man