Mélázva

Szolidan gondoltam…dögölj meg,

De nem gondoltam komolyan.

Azt hittem,leszakadt az Isten,

Közben csak elkárhoztam

Én –saját magam.

Amikor élni gyönyörűség:

Megvalósul képességünk

A rend.

El kéne felejteni végre,

Hogy valami még lélegzik

Odabenn.

Amikor ezt végre tetten érném,

Beállna végre a

Nyugalom.

Megfeszíteni értékes énemet-

Senki által többé nem hagyom.

Védelem kell,sánc,várárok,

Benne szöges gerendák,

Mellette falak.

Akkor tudnám igazán érezni:

Másra kíváncsi lelkem

Szabad.

Mi is,mi számomra tényleg fontos?

Aggódás,megmaradt ÉRTETEK!

Hogy jöhetne mindehhez

Bárki?

Édes szavamat számból kivenni

S elorozni magának csak egyet.

Menjen mindenki saját

Dolga után.

Felejtse,hogy valahol valaki

Még él-e?

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man