Megint feléd

 

Kanyarodott a gondolat,
Mikor egy hosszú levélben
Bemutattad magad.
Elmondtad, mennyire
Szép is lenne, hogy a
Valóság testet öltve
Egyszer ránk köszönne...

Ebbe én szépen bele is
Mentem, nem is
Gondolkodtam, rögtön
Cselekedtem. Állomás,
Peron, telefonok már
Nem is kellettek, hisz
Ott álltál, szemben én,
Veled...

Szép nap volt, sok szó
Elszaladt. Kimondtunk
Mindent, mi a szánkra
Akadt, hisz tehettük,
Mivel ez néma tisztelgés
Az ismeretlen katonának.
Esetünkben: ez, a ki nem
Mondott szerelem,
Mely...

Ott lappangott a sok
Sok szó alatt, de tudtuk,
Csak az a pár óra a mienk,
Szigorúan csak az a nap.
Kedves voltál, tiszteltél,
Meg sem kísérelted, hogy
Akár megfogd a kezem.
Mégis...

Állítom, hogy ott röpködött,
Lecsüngő szárnyakkal,
Fönt a levegőben, felettünk,
Az árva, kifosztott, soha
Nem teljesülhető, mégis
Makacs és bájos, magányos
Létre ítélt, csábítást sem
Engedő, eltitkolt
Szerelem...


Áldott maradjon neve
Az összes, összes
Szíveken... .