...gondolok egy régi zongorára,
rajta váza, benne nagy csokor,
ahogy a lányom a billentyűkön
játszott, egy-egy szirom
a zongorára
hullt...
Nincs már meg a hangszer,
rég eladtuk, vannak helyette,
nagyobbak, értékesebbek,
mégis... a szőke kislány és
a fürge ujjak, hiányoznak,
s a szirmok is, melyek a
régi zongorára
hulltak...
S hiányzik nagyon a régi
délután, az azóta felnőtt,
szőke kislány, s a bájos,
kedves, üde dallamok...
fáradtan mosolygom
meg a lebukó,
elfáradt
napot...
