Pontosan nem látom
még,
Mit tartogat a jövő.
Ez régebben határozott,
Erős terveken alapult.
Most úgy fest, mint
Dali képén az elfolyó idő.
Beletörődni - legyen,
Úgy, ahogy... ez nem
Lenne helyes, mert
Nem én vagyok.
Dönteni kell.
Arról is, amit az ember
Nem ismerhet,
De fogalmat alkotni
Róla köteles.
Mostanra annyi világos:
Mit naivan hittem,
Valóssá tenni nem lehet.
A gyereke az embernek
Elmegy saját útra.
Vele közös, méltó tervet
Szőni, akár csak egymás
Közelében - dőreség,
Nem lehet.
Számolni kell a változott,
Végleges világgal, mely
Csupán még tovább változik.
Forgatni vissza az álmaink
Képesek. A valóság ennél
Merevebb, számunkra biz'
Kegyetlenebb. Föl hát fej!
Tervek szerint előre, míg
Egyáltalán lehet.
Végül is - mi történik
A jövőben, eldöntik a
Kedves, okos szellemek.
Kik bár messze járnak,
Legalább emlékük nem
Felejt el minket.
Ők őriznek és megóvnak,
Mert örök, maga
A szeretet.
Emléke visz tovább,
Eltapossa kétség
Kígyóinak fejét.
Lépteink elé
Láthatatlan
Szőnyeget
Terít,hogy
Simább legyen.
Élhető, s ne
Félelmetes.
Mert legalább
Nekik -
Fontos ez.
