Ha elmúlnak a barátságtalan,
Sűrű fellegek, s jön a mézillat
A fák üzeneteként, megtalálsz,
Mert neked mindig, örökkön
Itt vagyok én.
Mikor a szellő langyosan, ígérve,
Belopja magát a napok sűrűjébe,
Mikor minden reménység újból
Éled, te tudod, akkor is ott vagyok
Veled.
A tágranyílt szemű tavaszi sugárban,
Amikor be kell húnyni a szemed,
Hisz szinte bírhatatlan ennyi fény,
Akkor is ugyanúgy melletted leszek.
Megyek, utánad, veled...
Ha mégsem ígér semmit ez a
Megújulás , ne félj, nekünk
Az sem fájhat, hisz együtt vagyunk,
Te meg én. Ezen nem változtat semmi,
Felleg, vagy ragyogás...
Minden lélegzetem tiéd, akkor is
Ha ezt nem akarja megérteni, soha,
Senki, senki más...
