Erősebben gondoltam
rád.
Nagyon fájt, szívem.
Mindig eszemben vagy,
Szívemben is persze, de
A mai nap részeg sugarai
Visszahozták hatalmas magad,
Bájos, egérkés mosolyod.
Majd két méterre nőttél,
Beárnyékoltál, ha álltál
Mellettem és fogtad a vállam.
Ahogy szoktad, s bámész
Idegent „égetted”, mikor
„Az anyukám!” neki büszkén
Odamondtad. Lapultam a
Hónod alatt, somolyogtam.
Mert tényleg, csak addig értem!
Ilyen magasról többé senki
Nem fog majd átkarolni, s
Bandukolni velem, csendben.
Nem mindig voltál hajlandó,
Annál inkább becsültem értékes
Óráimat veled. Nincs segítség.
El kellett menned. Veled elment
Belőlem jó darab. Magamat
Sajnálom igazán.
A lelkem
Sötétben
Maradt.
